Csak nyelek és nyelek...

Gondolkodtatok már azon, hogy milyen sok múlik a marimba ütők nyelének anyagán és felületkezelésén? Az Ashkatan-nal elégedett ütősök rendszeresen küldenek nekünk javításra marimba ütőket a világ minden tájáról. Számtalan ismert márkájú és "noname" ütőt tartottam a kezemben az utóbbi években, és rengeteg tapasztalatra tettem szert az ütők nyelével kapcsolatban. Hiánypótlásképpen szeretném Nektek összefoglalni ezeket a tapasztalatokat.

A legtöbb marimba ütő nyele nyírfából készül, ez egy standard, megfelelő rugalmasság/tartósság arányú faanyag. Az Ashkatan ütők egyik legegyedibb jellemvonása ezzel szemben a gondosan válogatott hegyi juhar nyél. De miért?

A kezdeti időben rengeteg nehézségbe ütköztünk a saját személyes önfejűségem miatt: nem voltam mindenben elégedett a nyírfa által nyújtott standard játékérzettel, és minden áron szerettem volna más anyagokkal kísérletezni - alternatívát nyújtani azoknak az ütősöknek, akik új irányokat keresnek.

Kezdetben az "olcsó" ütők tipikus anyagát, a bükköt próbáltam ki, ezt azonban merevsége miatt nagyon hamar elvetettem. Ezután a kedvelt cédrus és borovi fenyő következett: ezek a könnyen elhasználódó anyagok nagy népszerűségnek örvendenek olyan országokban, ahol a kellemes játékérzet érdekében hajlandóak akár néhány havonta új ütőket vásárolni. Természetesen ezek az ütők a hazai igényeknek nem felelnek meg, külföldön ugyanis jóval kevésbé számít a tartósság.

Végül felhagytam más gyártók anyagainak kipróbálásával, és tanulmányok tucatjait olvastam át a faanyagok sűrűségéről és rugalmasságáról. Ennek hatására döntöttem több kísérleti szett után a hegyi juhar mellett: mindez hat évvel ezelőtt történt, és a juhar ütők azóta is maximálisan beválnak.

Komoly problémát jelentett a felületkezelés is: a kezdetek kezdetén besétáltam egy profi festékboltba, egy nagy "csokor" méregdrága marimba ütővel a kezemben, és feltettem a kérdést:

"Ezek milyen anyaggal vannak bevonva?"

A lehetséges anyagokat ezután sorban próbáltam ki, egyre nagyobb elégedetlenséget érezve. Miért? Mert, bár sikerült elég jól imitálnom a drága ütők nyélbevonatát, rá kellett jönnöm arra, amibe addig nem gondoltam bele: nem normális dolog, hogy az általam addig használt "profi" marimba ütők vagy CSÚSZTAK az izzadságtól, vagy NAGYON HAMAR BEBARNULTAK ÉS ELHASZNÁLÓDTAK. Ismerős érzés, igaz? Ha túl vastag és erős a felületkezelés, kirepül az ütő a kezedből, amikor izzadni kezdesz a reflektorfényben. Ellenkező esetben (ha a nyél elég natúr ahhoz, hogy ne csússzon), néhány hónap után úgy néz ki, mintha korhadna.

Végül egy hangszergyűjtő barátom adott felületkezelési tanácsot. Egy olyan kombinációt ajánlott, ami látszólag ellentmondott minden logikának, azonban hihetetlenül eredményes volt: a mai napig ezt a technikát használjuk. A kombináció összetétele - az anyagok, a felhordási vastagság és sorrend, valamint a száradási idők és a polírozás mértéke - természetesen titkos;)

Néhány tanácsot szeretnék veled megosztani az ütők nyelével kapcsolatban:

Amikor marimba ütőt vásárolsz, vedd figyelembe az alábbi tényezőket:

- Izzadós vagy? Koncertszituációban szokott csúszni a kezed?

- Szereted a tenisz gripet? Ez a divatos bevonat sok embernek beválik, de bizonyos esetekben nagyon kényelmetlen tud lenni.

- Mennyire fontos neked a tartósság? Bevállalsz jobban használható anyagot, akkor is, ha az hamarabb elkopik?

ÉS A LEGFONTOSABB:

- Kíváncsi a gyártó a véleményedre? Ad lehetőséget cserére, ha nem vagy elégedett a nyél minőségével, tapintásával vagy rugalmasságával? Tudsz nekik közvetlenül üzenetet küldeni? Vajon figyelembe fogják venni, ha egy "névtelen" ütős megírja nekik a tapasztalatait?