A kezdetek

2012 nyarán egy ütőhangszeres egyetemi hallgató minden megtakarított pénzét tiplikre költötte... 

...Persze nem akármilyen tiplik voltak: a padláson még mindig megvan egy-kettő ezekből a gyönyörű, egyenes, sima felületű borovi fenyő pálcákból, melyeket eredeti rendeltetésük szerint nyílvesszőnek szántak. Mivel csak nagy mennyiségben lehetett őket beszerezni, egy teljes havi részmunkaidős fizetésemet rájuk költöttem, de tudtam, ha a reményeim (és a borovi fenyő nyelek) beválnak, az eddigi legjobb marimba ütőimet készíthetem majd el.

Természetesen nem váltak be.

Még egy teljes év kísérletező munkát kellett belefektetnem a megfelelő anyagok megtalálásába. Közben rengeteg dolgot tudtam meg a marimba ütőkről: profi ütőket szedtem szét, szabadalmakat és műszaki leírásokat olvastam, és lassanként rájöttem, hogy marimba ütőt készíteni nem is olyan könnyű dolog, mint ahogyan elsőre hittem.

Az ötletnek persze voltak előzményei - Édesapám akkoriban már évek óta készített népi hangszereket, amikkel országos díjak sorát hozta haza. Egy-két gyakorló ütőhangszert is épített, hogy megteremtse számomra az otthoni gyakorlás lehetőségét - de az ütőket, ezeket az apró műalkotásokat sokáig meg sem próbálta hozzá elkészíteni.

Az egyetemen - a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán - volt néhány hallgatótársam, akik nagy kézügyességüknek köszönhetően gyönyörűen tudták újrakötni az elhasználódott marimba ütők fejét. Mai napig csodálom őket azért az aprólékos munkáért, amit sokszor végignézhettem: a folyosón ülve órákig tudták tekerni a fonalat az ütőkre, lassú, precíz mozdulatokkal.

Egyszer azonban egy hallgatónak nem csak a fonal sérült a marimba ütőjén, hanem a fej "magja" is: valamiféle gumigyűrű volt a fonal alatt, ami az évekig tartó használat során elcsúszott, megnyúlt és már meg sem lehetett igazítani rendesen.

Az ütő hamar Apukámnál kötött ki, aki a megjavításához minden alkatrészt beszerzett - így aztán nem csak az eredeti ütő került vissza a tulajdonosához, hanem én is kaptam két pár "másolatot". A mai napig megvannak ezek az ütők, és igazi kincsei a készletemnek:)

Az ütők feje egészen jól sikerült ugyan, de a nyelük egyszerű tipli volt, ami miatt a "játékérzet" nem volt az igazi. Ezért hoztam meg azt a döntést, hogy beszerzem azokat a borovi fenyő nyílvesszőtesteket, amiket a cikk elején említettem. Gondoltam, ha mindet elkészítem marimba ütőnek, talán visszajön az áruk.

Ezt követte rengeteg kísérletezés, kudarc, öröm, felismerés. Ősszel egy tanárom - egy nemzetközi szinten is jól ismert marimbaművész - hozott az egyetemre egy szett méregdrága ütőt, és azt javasolta, ha úgyis marimba ütőket szeretnénk készíteni, inkább ennek a dizájnját kövessük. Újabb kiadások, újabb "elölről kezdések", de már egy magasabb szinten. Úgy éreztem, a célegyenesben vagyunk.

Három hónap múlva eladtam az első marimba ütőmet, kereken ötezer forintért. Az elkészítésére több mint százezer forintot áldoztam be. Nem maradt egy fillérem sem:) Az első ütőnk számos változtatással ugyan, de a mai napig kapható, és a mai napig nagy sikernek örvend.

Az a bizonyos ütő igazán jól sikerült - így aztán néhány hét alatt elkapkodták az összeset, és rendelhettem is az újabb nyílvesszőket, pontosabban a gyönyörű borovi fenyő pálcákat.

És sajnos ebből lett a gond.

A borovi fenyő jól bírja az erős ütést, amit nyílvesszőként a becsapódáskor kap, elég rugalmas ahhoz, hogy marimba ütőnek használjuk, és kimondottan szép anyag. Egy dolgot nem szeret: az izzadtságot. Ebből pedig sajnos nem keveset kap a használat során.

Így aztán az eladott ütők sorra kerültek vissza hozzám nyélcserére, ami miatt rögtön éreztem, hogy minél hamarabb váltanom kell. Két irányba indulhattam: vagy visszaállok a tiplire (gyermekkorom hazai marimba ütői mind ebből készültek), vagy újabb köröket futva valami jobbat hozok létre.

Nem volt kevés idő: bő fél évnek kellett eltelnie, mire elkészültek a megújított ütők. A borovi fenyőt a hegyi juhar váltotta fel, és a három típus hatra bővült - így lett a legelsőként eladott és elkapkodott marimba ütőnk egyszerű "medium"-ból "Ashkatan Kipchak F86". Azóta rengeteg változáson ment keresztül, de még mindig kapható, és még mindig az egyik legnépszerűbb ütőnk.

Ez a sztori csupán a történetünk kezdete: rövid ízelítő azokból a nehézségekből és sikerekből, amik a következő években vártak ránk. Még kereken öt évnek kellett eltelnie a nemzetközi honlapunk elkészüléséig. Nem hittem a szememnek, amikor befutott az első amerikai megrendelés - de ez már egy másik történet ;)