AMIT TUDNI ÉRDEMES...

...a zenei transzferhatásról


A 20. század során számos nemzetközi tanulmány született, amely az úgynevezett "zenei transzferhatást" vizsgálta. Több neves pszichológus is végzett kísérleteket a témában, melyekben azt próbálták meg kézzelfogható eredményekkel megfigyelni, milyen hatással van agyunk működésére a zenetanulás. A több száz résztvevőn elvégzett kísérletek során megdöbbentő eredmények születtek arról, hogyan hatnak a zenei tanulmányok az élet más területein elért sikerekre.

Alapvető tapasztalatok:

  • A kísérletekben résztvevő csoportok közül a zenét tanuló gyermekek szülei sokkal nagyobb számban számoltak be gyermekeik jó kapcsolatteremtő és problémamegoldó képességéről, illetve átlagon felüli osztályzatairól.

Néhány év zenetanulás hatására a vizsgált gyermekeknél és felnőtteknél:

  • az agy finom mozgásokért felelős területe megnövekedett
  • javult a tervezőképesség
  • javult a hosszú távú kitartó cselekvésre való képesség
  • javult az izomkoordináció
  • hatalmas mértékben megnövekedett a memória
  • kialakult a reflektáló, kritikus és önkritikus gondolkodás
  • csökkent az időskori szenilitást és demenciát okozó tényezők jelenléte
  • több év zenélés hatására a szürkeállomány mennyisége megnövekedett

ezért

  • A jobb zenei képességek magasabb IQ eredményeket hoztak a vizsgálatokban.

Sőt, a kutatók észrevették, hogy

  • intenzív zenei nevelés hatására az intelligencia fejlődése felszabadul a szocio-ökonómiai státusz meghatározottságai alól.

Mit is jelent ez tulajdonképpen? Bármilyen meglepő, a kísérletekből kiderült, hogy

  • a szegényebb családokból származó, zenét tanuló gyermekek később kivétel nélkül a társadalmi ranglétrán és a szociális színvonalnak egy magasabb szintjén folytathatták életüket!

És most nézzük a másik lehetőséget! A zenét egyáltalán nem tanuló gyermekeknél:

  • romlanak a szociális képességek, a problémamegoldó készség és a hosszú távú tervezés képessége
  • növekedhet a gyermek felett álló társadalmi szakadék, romlanak a felzárkózási esélyek
  • a két halántéklebenyt összekötő idegrost-köteg, a fasciculus arcuatus gyakran kisebb vagy hiányzik. Ez az elváltozás a felelős számos betegség, például a diszlexia kialakulásáért. Teljes elhanyagolása - a gyermekek zenétől való teljes elszigetelése - a beszédkészség romlásával, extrém esetben akár a beszédképesség elvesztésével járhat!

Nem árt tudnunk, hogy a zenélés hiánya egy kimondottan természetellenes helyzet a gyermek életében!

A tudósok egyetértenek abban, hogy az legalább az utóbbi 4-500.000 évben (!!!) az emberek életének szerves részét képezték a zenei tapasztalatok. Gondoljunk bele, hogy a tűz felfedezéséhez, a finoman megmunkált kőeszközök elkészítéséhez, az élelemszerzési technikák finomodásához, az első fémek és ötvözetek felhasználásához mennyire szükségesek voltak az olyan kognitív képességek, amelyek a zenetanulás, a mindennapos közösségi zenélés útján épültek bele az emberi agyba.

Ne feledjük tehát, hogy a gyermekek számára az jelenti a természetes állapotot, ha a zenélés és az értő zenehallgatás a mindennapok részét képezi!

Domoki Soma Levente